Az allergia lelki okai

Az allergiát az immunrendszer tévedéseként szokták aposztrofálni. Aki allergiás, az jellemzően túlérzékeny az allergén anyagra, vagyis a reakciók kiváltásáért felelős antigénre. A szervezet úgy viselkedik, mintha ezek  a mások számára tökéletesen ártalmatlan anyagok veszélyt jelentenének számára.

 Ezt úgy lehet könnyen értelmezni, hogy normális körülmények között az immunrendszerünk a különféle kórokozóktól és idegen anyagoktól megvédi a szervezetet, míg allergia esetében a teljesen ártalmatlan anyagok jelenlétében is riadót fúj. Utasítást ad az immunsejteknek, hogy termeljenek antitesteket és ennek hatására a szervezet érzékennyé válik az antigénnel szemben. Amikor az antigén ezután újra bekerül a már érzékennyé vált szervezetbe, összekapcsolódik az ellenanyagokkal, ilyenkor a legkülönbözőbb szöveti anyagok (pl. hisztamin és más vegyületek) szabadulnak fel és ezek okozzák  az allergiás tüneteket.

Allergia-túlérzékenység lelki okai

Az allergiás megbetegedések alapját a szervezet  túlérzékenysége és erős védekezési reakciói képezik, mégpedig olyan anyagokkal szemben, melyek más emberek számára ártalmatlanok. Az allergia tehát a test felfokozott reakciója bizonyos külső támadásokkal szemben, melyek voltaképpen nem is támadások. Az allergiás tüne­tek mögött erős agresszivitás és görcsös védekezési szándék húzó­dik. Az erős agresszivitás többnyire nem tudatosul, éppen ezért nem is tud levezetődni.

Ha figyelmesen megvizsgáljuk a leggyakoribb allergia-típuso­kat, hamarosan felismerjük, mit utasít el oly hevesen a szervezet.

Szénanátha

  • Ebben az esetben virágporral szembeni allergiáról van szó, mely a megtermékenyülést és szaporodást szimbolizálja. A szénanátha szexuális téren jelentkező, többnyire öntudatlan elutasításra utal. Ez az elutasítás a szexualitás egészét vagy annak valamely vonatkozá­sát érinti.

 Állatszőr-allergia

  • Ez az allergiatípus általában az emberben meglévő animális vonások elutasítását jelzi. Itt az ösztönöknek állatias, alantas tulaj­donságként való felfogásáról s megvetéséről van szó, bár az illető­ben egyidejűleg erős vágy él irántuk.

 Macskaször-allergia

  • Az állatszőr-allergia e speciális esetében a női szexualitás zavara fejeződik ki, az odasimulástól, önátadástól és megnyílástól való vonakodás.

 Kutyaszőr-allergia

  • Az állatszőr-allergia e megnyilvánulása a szexualitás férfiasán agresszív megnyilatkozásának, a szexuális érintkezés közvetlensé­gének és követelésének elutasítását jelzi.

 Lószőr-allergia

  • Maga az ösztönszerűség utasítódik el. Világosan láthatóvá válik a tulajdon testiséggel szembeni félelem és védekezés.

 Házipor-allergia

  • Az allergiának ebben a formájában az élet bizonyos területeit tisztátalannak tekintjük, ezért elutasítjuk. A belső értékrendet magas eszmények szabják meg, amit viszont jelen világunkban nem lehet érvényre juttatni.
  • Az allergiás beteg agressziója közvetve abban nyilvánul meg, hogy környezetét rákényszeríti bizonyos, benne allergiát kiváltó helyzetek és körülmények kerülésére. Túlérzékenységén keresztül öntudatlanul zsarnokoskodik a környezetén. A roham kiváltásához gyakran elegendő csupán megpillantania az allergén képét. Az allergia kialakulásáért tehát egyáltalán nem az allergén a felelős, sokkal inkább a mögötte meghúzódó vagy vele gondolatilag össze­kapcsolt képzet.
  • Az allergiás beteg öntudatlanul hadakozik az élet bizonyos rész­területei ellen, s minthogy agresszióját lelki téren már elfojtotta, a harc, szimbolikus értelemben, a test szintjére helyeződik át, az agresszió itt vezetődik le. Az agresszió mindig szorosan összekap­csolódik a félelemmel.
  • Az allergiás egyén tulajdonképpen az élettől fél, így mindazt elutasítja, ami maga a lüktető elevenség: a szexualitást, szerelmet és agressziót, sőt még a házi port is, vagyis az alantas matériát. Eszményképe a tisztaság, emelkedettség, nemesség. Nem látja be, hogy mindez egyoldalú és valótlan. Az életet legszívesebben meg­fosztaná az ösztönöktől és agresszióktól, hogy teljesen steril légkör­ben élhessen. Olyan életre vágyik, melyre egyáltalán nem illik az „élet” megnevezés.

 Foglaljuk össze: Allergia- túlérzékenység, agresszió, védekezés, elfojtott támadókedv, az élettől való félelem

 Az allergia jelzi,

  • hogy az élet valamely részterületével nem kívánok érintkezés­be lépni, nem akarok szembenézni;
  • hogy belsőleg elutasítok valamit, ezért elfordulok tőle;
  • hogy ellenzék valamit, mert elképzeléseimmel élesen ütközik;
  • hogy azt gondolom, nem kellene és nem lenne szabad olyannak lennem, amilyen vagyok;
  • hogy személyiségem bizonyos részét elutasítom;
  • hogy más szeretnék lenni, mint ami vagyok, jobb, tisztább; mindez viszont csupán a saját megítélésem;
  • nem vagyok nyitott a változások iránt;
  • hogy csupán korlátozott készség van bennem arra, hogy az újat elfogadjam;
  • hogy valamivel szembefordulok, bezárkózom, elszigetelem magam; hogy allergiám kiváltó oka az élet valóságával szembeni hibás viszonyulásomban keresendő: testem felfokozottan reagál a külvi­lág támadásaira, melyek valójában nem azok.

 Amit tenni kell

  • Az allergia az élet hozzánk szóló felhívása, hogy legyünk nyitottabbak, mondjunk igent a teljes életre, még a látszólag tökéletlenre is. Arra ösztönöz, hogy az élet, s ne a róla alkotott elképzelésünk szerint éljünk. Ne akarjunk eszményképet megtestesíteni, de enged­jük létezni a bennünk rejlőt, tulajdon valóságunkat.
  • Az élet azért olyan, amilyen, mert ennek így kell lennie. Az emberek is olyanok, amilyenek, s nem azok, akiknek elképzelésük szerint lenniük kellene. Fogadja el az élet realitásait, adja fel hitel­telenné vált értékrendjét, s hagyjon fel a dolgok szüntelen értékelé­sével. Fogadja el őket úgy, ahogy vannak.
  • Minden úgy jó, ahogy van, mert minden tapasztalatul szolgál és hasznosítható, még a fájdalmas és kellemetlen élmények is. Fogadja el és merje vállalni rejtett agresszióit. Találjon megfelelő módot ezen indulatok kinyilvánítására és levezetésére. Tudatosítsa magá­ban, hogy félelme nem más, mint tudati világának beszűkülése. Kérdezze meg magától: „Mi kelt bennem félelmet és miért? Mitől félek voltaképpen?”
  • Próbáljon leszokni arról, hogy örökké értékeljen és ítélkezzen. Semmi szükség felesleges képzeteket keltenie önmagában. Inkább fogadja el a valóságot úgy, ahogy van, hagyja létezni és éljen benne. Újra meg újra tudatosítsa magában: „Fokozatosan meg kell tanul­nom, hogy mindent szeressek és semmit se rekesszek ki, még a látszólag rosszat, gonoszát és tökéletlent se. Az animálisat is elfo­gadom az emberi lét részeként, felfedem és megélem magamban.” Cselekedjék is eszerint!
  • Amennyiben létezni hagyjuk az életet, úgy ahogy van, s nem rekesztünk ki többé bizonyos szférákat, csodálatosan új elevenséget tapasztalhatunk meg. Élni annyit jelent, mint teljesen magunkba fogadni a világot, felismerni a tökéletlen tökéletességét. Miközben egyre inkább felismerjük minden létező egységét, nem lesz szá­munkra többé ellenség, hiszen az ismeretlen is jó barátunk, csupán még nem kötöttünk vele ismeretséget.
error: Content is protected !!